Az időjárásnak köszönhetően egyre többen vágynak a szabadba túrázni, gombászni, piknikezni, kutyát sétáltatni,kikapcsolódni. Családok, gyerekek sokak által kedvelt, általában igen sűrűn látogatott kiránduló helyeket látogatnak meg, viszont vannak akik olyan helyeken érzik jól magukat amely kevesek által ismert. Mind a két esetben figyelembe kell venni néhány igen fontos dolgot, amivel biztosíthatjuk a saját, kedvencünk és az erdő biztonságát.
2., Lakott területen kívül a kutyák a nagyobb vadakat, a házi macskák a
védett madarakat tizedelhetik. A vadászok a lakott területen kívül
kóborló háziállatokat (ha vad elejtésen vagy vad űzésen kapják őket)
teljesen törvényes, ha kilövik. A vadászok gyakran kóbor állatnak nézik
az erdőben túrázó természetjárókat vagy a gazdáikkal sétáló - pórázon
vezetett - kutyákat is. Ha természetjárás vagy kutyasétáltatás közben
puskaropogást hallunk vagy vadászokat látunk, úgy a veszélyes zónát
kiabálás kíséretében mihamarabb hagyjuk el.
4., Mindenki aki egy kicsit odafigyel a környezetére tudja, hogy a kijelölt útvonalról letérni nem érdemes. Ennek igazán egyszerű okai vannak. A kialakított utakon nagy valószínűséggel nem zavarjuk az ott élő állatokat, nem tapossuk le a növényeket, és saját biztonságunk érdekében nem tévedhetünk el, nem eshet bajunk. Persze tudjuk, hogy vannak kivételek, akik mindenkinél okosabbak, na Ők azok akikkel mindig történik valami. Ebben az esetben halmozottan igaz, hogy járt utat járatlanért el ne hagyj! Abban az esetben, ha hajt a véred és felfedező körútra tévedsz tartsd észben, hogy minél kevesebb kárt okoz. Figyelj oda, hogy mit taposol agyon, hány erdőlakónak teszed tönkre egy pillanat alatt a lakhelyét (igen, a hangyák, bogarak is szerves részei a természetnek), milyen növényt teszel tönkre egy mozdulattal.


Szóval aki árva, elesett, beteg, sérült állatot talál, hagyja ott, és értesítsen egy illetékes szakembert, vadászt, vadőrt, erdészetet.
Egy cikk ami alátámasztja, hogy nem beszélek a levegőbe:
"A
kora nyári időszakban gyakran megesik, hogy jó szándékú kirándulók
„elárvult” őzgidát találnak az erdőben, amellyel aztán a vadasparkot,
vagy az állatkertet keresik meg (bár az állatkert 1991 óta egyáltalán
nem fogad be őzeket). A szóbanforgó, néhány hetes őzgidák persze
valójában egyáltalán nem árvák, csupán még nem tudják követni a
kirándulók elől elmenekülő anyjukat, aki a veszély elmúltával
visszatérne rejtőzködő gidájához. Az anyaállatot pedig a leggondosabb
ápolás sem tudja pótolni, éppen ezért akkor járunk el helyesen, ha a
„talált” őzgidát érintetlenül az erdőben hagyjuk."